Kenuval a Tihanyi-félsziget körül

Ringatózás a vízen a nádas felé
A Tihanyi-félsziget védett terület, így sok állatfajjal találkozhatunk mikor itt kirándulunk. Bár a madárvilág paradicsoma első sorban a Külső-tó nádas-mocsaras vidéke, a félsziget partjait körülvevő nádasban is találkozhatunk néhány madárfajjal, ha elég türelmesek és kitartóak vagyunk. A nádasba legkönnyebben egy csónak segítségével tudunk beférkőzni. Vízi sporteszközöket pedig a Sajkodi strandon bérelhetünk, így mi is innen kezdtük a túrát. Legalkalmasabbnak a két személyes kajakokat találtuk, mivel ezek vékonyak és rövidek, ez által könnyebben lehet velük a nádasban lavírozni.

Már közel vagyunk a célhoz
Evezünk a nádasban
Szerencsénkre szembe széllel kezdtük az evezést, így visszafelé már nem kellett megerőltetnünk magunkat. Először ki kellett jutnunk a strandolók hangos tömegéből, ami nem mindig egyszerű feladat, ugyanis az emberek nem igazán figyelnek arra, hogy elkerüljék a vízi járműveket, így ez a felelősség mind ránk hárult. Amint kiértünk az emberek használta vízfelület hatásköréből, megkezdhettük az evezést a nádas irányába. Először a nyílt vízen haladtunk a parttól távolabb, mivel itt még nem volt olyan széles a nádas, hogy beevezzünk a növények közé. Utunkat fehér vitorlások és felröppenő madarak szegélyezték. A parton sok sziklát, és azokon pihenő vadkacsákat szemlélhettünk meg. Itt még a foltokban megjelenő nádast helyenként ezek a sziklapadok váltották fel, majd elértünk egy nagyobb egybefüggő növénytársulást.

Egy felröppenő madár
Be is eveztünk a zöld levelek közé, ahol fészkelő vadkacsákat, kidőlt fákat és még több nádast találtunk. A víz mélysége lassan de biztosan csökkent, így egyre inkább láthatóvá vált a vízben megmaradt levágott nádak szára, amelyeket már benőtt a zöld alga. Néhány nagyobb madár is felreppent mellettünk, de ezek nagyon gyorsan eltűntek. Kidőlt fatörzsek alkotta hidak és növényekből készült szigetek következtek, azonban sajnos nem láttunk több madarat. Úgy döntöttünk, hogy elhagyjuk a nádast, és újra a nyílt víz felé vesszük az irányt. A nádasból kievickélve több horgászt pillantottunk meg a parton ülve, háttérben pedig a Tihanyi-félsziget erdőségei uralták a tájat. Jól kivehető volt a Balaton másik oldalán elhelyezkedő völgyhíd is. Út közben még néhány hattyú és horgászcsónak tűnt föl. Visszafelé ugyanezt az irányt követtük, és visszavitettük magunkat a Sajkodi strandra a hátunk mögül süvítő parti széllel.

Horgászcsónak a Balaton vizén, háttérben a völgyhíd és a vitorlások

Tihanyi- félsziget: Tihanyból panorámaúton Sajkodra

A Külső-tó a szőlőföldek ölelésében

A Tihanyi-félsziget megannyi pompás kirándulóútja közül talán a legfantasztikusabb a Nyereg-hegy gerincén végigvezető panorámaút. Innen nem csak Tihanyt, hanem Sajkodot, és az egész nyugati öblöt beláthatjuk, nem beszélve a Balaton végtelen kékjéről. 

Szőlő amíg a szem ellát
Kirándulásunkat a faluból leereszkedve az Apátsági pincétől kezdtük. Ez úttal nem a jelzett ösvényeken haladtunk, hanem inkább úgymond toronyiránt. Először egy kisebb erdőbe értünk, ahol vékony ösvény vezetett el egy hatalmas tisztásra. Erről a nyári virágokkal dúsan benőtt rétről pont  a Belső-tóra láttunk rá. Ahogy továbbsétáltunk, az ösvény kivezetett  a szőlőföldek közötti széles földútra. Lenyűgöző a sok szőlőtőke látványa. Tihany a 6445 hektáros Balatonfüred-Csopak borvidék részét képezi. A borvidékre leginkább a fehér borok készítése a jellemző, de pont a vulkanikus talajú Tihanyi-félsziget kivétel ez alól, ahol a vörösborok is előfordulnak. Jellemző szőlőfajták az olaszrizling, rajnai rizling, rizlingszilváni, szürkebarát, sárgamuskotály, sauvignon blanc, tramini, ottonel muskotály, chardonnay és a zenit. A vörös borok zweigelt, merlot, cabernet franc és cabernet sauvignon fajtákból készülnek. 

A szőlőföldek között sétálva úgy döntöttünk, hogy átvágunk az egyik ilyen soron a Külső-tó irányába. Egy olyan sávot választottunk, ahol a virágzó gaz csak úgy burjánzott, és ezért egy virágos réten érezhettük magunkat, ami csak még idillikusabbá tette a sétát. A Külső-tó nádasáig sétáltunk, majd az Öreg levendulásnál nem jobbra az Apáti-hegyre vezető kaptató felé, hanem balra folytattuk tovább a túrát. Az út jobb oldalát erdő szegélyezte, balra azonban megint a végtelen szőlőföldek, a háttérben pedig Tihany megunhatatlan látványa kísérte az utat. Sajnos a látványtól el kellett szakadnunk, amikor egy újabb erdős részre érkeztünk.

A tündéri őzike
A fák közül kiérve egy újabb tisztásba botlottunk, ahol egy kisebb tanyát is találtunk. Meglepetésünkre a házak közül egyszer csak egy fiatal őzike bukkant elő. Megpróbáltam megközelíteni, hogy készíthessek róla egy közeli fényképet. Alig mozogva, lépésről lépésre haladtam, amikor hitetlenkedve vettem észre, hogy az őz nem is akar elszaladni. Az állat szabadon kószált a hatalmas réten, és láthatóan nem igazán tartott az emberektől, valószínűleg itt nevelkedett. A dolog vége az lett, hogy az őz nem csak kis csapatunk minden tagját végigszaglászta, és engedte magát velük megsimogatni, de még el is kezdett minket követni, amikor továbbindultunk. Szerencsére amint újra az erdőhöz értünk magától visszafordult a fák és a rét határánál.

Az erdőben a fák adta hűvös az izzasztó nyár közepén igazán kellemes volt. Innen már csak néhány lépés a panorámaút. A Nyereg-hegy tulajdonképpen egy hegygerinc, ami a Csúcs-hegyet köti össze az Apáti-heggyel. Ahogy kiérünk az erdőből, az ösvény erre a vékony csapásra vezet rá minket. A gerincen végighaladó panorámaútról lenyűgöző látvány tárul elénk. Út közben több helyen különleges sziklaalakzatokat is megcsodálhatunk, két alkalommal pedig egy-egy sziklaoromra is kisétálhatunk, amelyekről még csodásabb a kilátás.

Az első pillantás a Bázsai-öbölre
Az első sziklaoromról a Tihanyi-félsziget nyugati oldalán található Bázsai-öbölre láthatunk rá. Ennek partját széles sávban egészséges nádas szegélyezi. A második oromról pedig az erdőn át visszapillantva még mindig megcsodálhatjuk Tihanyt. Mintha a falu direkt úgy épült volna, hogy mindenhonnan látható legyen. A Balaton irányába nézve pedig beláthatjuk a Sajkodi partot és a háttérben húzódó Balaton-felvidéki hegyvonulatokat. Innen az ösvény egyenesen vezet le Sajkod falujába, ahol büféket és strandot is találunk ha megpihennénk a fantasztikus túra után.

Kilátás Sajkodra

A balatonfüredi Görög falu

Kilátás a teraszokról

A házak tetején sétálva
Egyszer volt, hol nem volt.. volt egyszer egy fejlesztés a Balaton partján. Hófehér, görög stílusú házikókat emeltek egy zsebkendőnyi területen, ahol éttermeket, kávézókat és boltokat helyeztek el. A látogatóknak valahogy mégsem tetszett az új létesítmény, és az szép lassan tönkre is ment. Azonban egy újabb befektető meglátta a faluban rejlő kihasználatlan potenciált, és a napsugarak mintájára citrom- és narancssárga színekre festette át az épületeket. A korábban domináló üzletek helyét szórakozóhelyek vették át, és az új profilnak megfelelően a Görög falu a Sundance Park nevet kapta. A Hajógyári-sziget designjára emlékeztető függönyök, ágyak és kanapék jelentek meg a falu színes utcáin. A hátsó parkolóból indulva két kapun juthatunk be a létesítménybe. A bal oldali bejáratnál létesült a bulihotel. Belépve apró kis házikók és hangulatos utcácskák egyvelegében találjuk magunkat. A legfelső házsor tetejére felsétálva beláthatjuk a házikók hálózatát. Míg nappal nagyrészt csak lézengenek az emberek, éjszaka megtelik a park szórakozni induló fiatalokkal. A bejárat után balra találjuk a park legfényesebb csillagát, a Honey nevű clubot. Jobbra haladva egy látványszökőkúttal díszített térre jutunk, amit bárok vesznek körbe. Lefelé sétálva pedig egy hatalmas homokos területre érünk, amely közepén DJ pult került kialakításra.

A park főtere, háttérben a homokos plázs
Pihenők a főtéren, háttérben a Lipstick
Azonban a fejlesztés itt még mindig nem fejeződött be. Ugyanis 2012-ben a park már Sun City néven nyitott újra, mivel ez úttal nappali programokkal bővítették a repertoárjukat. A komplexumban jelenleg bulihotel is üzemel. A Balaton felől könnyen megközelíthető gyalogosan, a szemközti oldalán pedig hatalmas, részben fedett parkolót is találunk. A szórakozást hét bár, három club és két étterem biztosítja. 

Tihanyi-félsziget: Tihanyból Sajkodra a Külső-tó mentén

Virágba borult mező a Tihany mellett

Gémeskút a Külső-tó partján
Kirándulásunkat megint Tihanyból, a faluba vezető út oldalán található ingyenes parkolóból kezdtük. Azt terveztük, hogy átvágunk a félszigeten a Sajkodi strandhoz, ahol aztán a séta végezetéül belevetjük magunkat a Balatonba. Elindultunk a nagyszerű állapotú kerékpárút mentén a Külső-tó irányába. Jelzetlen úton, egy fantasztikus tavaszi színekben pompázó virágos réten átvágva jutottunk el a nádassal sűrűn benőtt vízpartra. Utunkat embernagyságú csilláros ökörfarkkórók és méhészkaptárok szegélyezték. Míg a Külső-tó több panorámapontból is nagyszerűen megcsodálható, a partjáról szinte semmit nem látni belőle, csak a zölden elterpeszkedő friss tavaszi nádast. Néhol előtűnik egy-két madár, ezek azonban gyorsan megijednek és visszahúzódnak rejtekükbe. A part mentén vezető földút több helyen saras volt, a látható nyomokból ítélve itt autókkal is szoktak közlekedni az emberek. A vízparton haladva nemsokára nagy mennyiségű állati ürülékre lettünk figyelmesek, amelyet gyakorlatilag lehetetlen volt kikerülni. A kis bogyók végül egy még használatban lévő gémeskúthoz vezettek minket, tehát valahol egy nyáj kóborolt a környéken.

Bepillantás a Külső-tó rejtélyes vízi világába

Utunkat az Apáti-hegyre folytattuk tovább. Gondoltuk ha felkapaszkodunk a kilátópontra, akkor jobban megfigyelhetjük a Külső-tó élővilágát, mert a partról ugye nem lettünk okosabbak. Az út a hegyre induló kaptatóhoz az Öreg levenduláson át vezet. Itt ugyan már nem találunk olyan összefüggő virágmezőt, mint ami a Tihanyba vezető főút mentén megcsodálható, de helyenként hatalmas levendulatöveken lilállik az illatos virág. A rovarok örömmel csapnak le ezekre a kis színpompás foltokra, és pihennek meg a virágszirmokon, így az Öreg levendulást a jellegzetes virágillaton kívül a zümmögő hangzavar is jelzi. Innen egy kaptatón juthatunk fel a hegytetőre. A kövekkel szegélyezett ösvényen haladva érjük el a kilátópontot, ahol mediterrán és szubmediterrán növényekben is gyönyörködhetünk. Több helyen felcsendül a  mediterrán partokról ismert kabócafajok jellegzetes ciripelése is. A hegytetőről leírhatatlanul szép panoráma tárul elénk a Külső-tóra, a Balatonra és Tihanyra.
Panoráma a Külső-tóra az Apáti-hegyről
A Sajkodi strand hattyúja
A hegy másik oldalán leereszkedve, könnyed sétával jutunk el Sajkod apró településére, a házak között átvágva pedig a strandra. A partszakasz többször lett már a Balaton legszebb strandjának titulálva. Bár a gondozott gyeppel borított napozórész melletti terület a Balatoni partokhoz hasonlóan aszfalttal borított sétánnyal, hatalmas sziklákkal és vaslépcsőkkel van kiépítve, a strandot Tihany irányában elhagyva megtapasztalhatjuk milyen is volt a Balaton partja a kiépítés előtt. Kavicsos és sziklás partszakaszok váltják egymást, a nádas gyengéden lengedezik a szellőben, hihetetlenül szép látvány. A strand füvén színesen hűsölnek a fák árnyékában a kacsák. A köveken pedig még egy kamerának büszkén pózoló hattyú is üdvözölt minket. A vízparton kajakot és kenut is bérelhetünk, amellyel beevezhetünk a parti nádasba.

Tihanyi-félsziget: Az Óváron át a Barátlakásokhoz

Autentikus tihanyi porta
Véleményem szerint a Tihanyi-félsziget zsebkendőnyi területe hazánk egyik leggyönyörűbb része. Az 5 km hosszú földnyelvet behálózó turistautakat egyszerűen nem lehet megunni. Annyi minden összessége alkotja az ország első tájvédelmi körzetét, hogy minden évszak minden hónapjában érdemes ellátogatni ide. A félszigeten több kilátópont is található, ezek egyike a 214 méter magas Óvár. Ez közvetlenül Tihany óvárosa mellett helyezkedik el, így a túra könnyedén összeköthető a település meglátogatásával is. Kirándulásunkat a Balatonfüredről Tihanyba vezető felső út menti ingyenes parkolóból kezdtük, amely a falu bejáratának bal oldalán, a focipálya mellett helyezkedik el. Innen már csak a tanösvény avagy a zöld sáv jelzést kell követnünk, ugyanis a bejárt útvonal része a félszigetet átszelő Lóczy-tanösvénynek.  Először vékony ösvény vezet fel minket a kilátópont tetejére. Tavasszal színpompás virágokban gyönyörködhetünk, amíg el nem érjük az Óvár tetejét. Az Óvár-hegy vulkáni eredetű, úgynevezett tufa-vulkánból alakult ki. Ez abban különbözik egy igazi, lávát köpő tűzhányótól, hogy már csak kőtörmeléket lövell ki magából, ami azonban szintén megkeményedik. A félsziget legnagyobbik tufa-vulkánja volt régen az Óvár. Jobb oldalon autentikus tihanyi házakat láthatunk borospincével és szőlőfölddel. Bal oldalon azonban elénk tárul a csillogó Belső-tó, a nádassal benőtt Külső-tó, Tihany idillikus kis városa és a Balaton egyedi kékje.

Tihany és a tavak
Kilátás Balatonfüredre az Óvárról
Nem kell sokat sétálnunk a következő gyönyörű látképig, amit a tihanyi Levendulás és a Balatonfüredi öböl ad. A hegyoldalból a messzeségbe tekintve beláthatjuk a Gödrös épületeit, és a környező hegyeket is. Ahogy tovább sétálunk, egyre nagyobb vízfelület tárul elénk, végül megpillantjuk a messzeségben Balatonfüredet is. Az Óvár csúcsát elhagyva az ösvény elkezd ereszkedni, és megkezdjük a panorámaúton való süllyedést. 

A tihanyi levendulás és a Balaton
A Barátlakások belső cellái
A tanösvényen tovább sétálva lassan beérünk a fák közé, egy árnyékos, sötétebb területre. Itt máris feltűnik a következő látnivaló, a Barátlakások állomása. Az Óvár vulkanikus kőzetébe vájt üregek valóban teljesen lakásszerűek. A 20 méter magas bazalttufa-szikla oldalán szobákba vezető ajtók és ablakok sorakoznak. A lakóhelyet I. András idejében készítették, és valóban szerzetesek éltek itt a 11-12. század környékén. A mesterséges cellákból ma már csak hármat lehet megtekinteni, mivel a többit egy hegyomlás betemette. A Barátlakások környékén az egykori vulkáni tevékenység nyomai is jól megfigyelhetőek. Tovább ereszkedve a hegyoldalban a Ciprián-forráshoz érünk. Az aprócska csobogóból jéghideg víz folyik, ám a rengeteg környékén ólálkodó szúnyog miatt nem lehet a hűsítő nedűt kellő ideig élvezni. Pár korty akár több tíz csípésbe is kerülhet. A hegyről tovább süllyedve végül elérjük a Balaton-partot, és megpihenhetünk a hűsítő szellőben. A parton kiépített sétányon folytathatjuk tovább utunkat a kikötőig, ha megéheztünk itt fogyaszthatunk valamit a helyi büfé kínálatából. A hajóállomástól a zöld háromszög jelzésen juthatunk vissza Tihanyba a Visszhang-dombhoz. Sétáljunk tovább a Babamúzeum és a Kálvária-domb mellett, majd forduljunk jobbra. Az aszfaltút elvezet minket a temetőhöz, majd a kiindulási pontunkhoz, a parkolóba.

A Barátlakások hangulatos bejárata

Kerékpártúra a Dunakanyarban

A kerékpártúra útvonala: Dunakeszi-Göd-Václiget-Vác-Verőce-Kismaros-Nagymaros-Zebegény-Szob. Ez egy kellemes, fél napos kerekezés.


A Dunakanyar több szempontból is nagyszerű helyszín a kerékpártúrákhoz. A Duna mentén minimális a szintkülönbség, és a panoráma mindig csodaszép a szomszéd partra. A túrát Dunakeszi Duna-parti sétányának déli oldaláról, az ingyenes parkolóból kezdtük. Először a fák árnyékában haladunk a sétálók tömegében. Jobbra családi házakat, balra pedig a Duna-partot láthatjuk. Ez itt a Dunakeszi promenád, mivel alacsonyabb vízszint esetén a lassan mélyülő vízből előtűnik a széles, hosszú kavicsos vízpart. Itt nagyszerű sétákat tehetünk még télen is. A kemény burkolatú sétány nagyszerűen mutató, kimosott gyökerű ártéri fákkal szegélyezett part melled halad, a kavicsok között pedig rengeteg folyami kagylóhéjat is találunk a gyerekek örömére.

Sok helyen virágzott az akác
Dunakeszit elhagyva Göd felé indulunk. Itt a bicikliút nagyrészt a házak között halad, ezért ez a szakasz nem túl izgalmas. Egy kisebb erdőbe beérve egy nagy bukkanón haladunk át. Itt érdemes megtekinteni a bukkanó aljában bal oldalon található, nehezen észrevehető vadregényes horgásztavakat. A Szakáts-kerti  tavak sűrűn körbe vannak nőve vízi növényekkel, a fák árnyékában földutakon és kis hidakon sétálgathatunk közöttük. Közben élvezhetjük a békakuruttyolást és a madárcsicsergést, igazi kis oázis. A tavat elhagyva kiérünk a fák közül, és egy hosszabb szakaszon vezet tovább az út megint a házak között. Néhány ponton megközelítjük a Duna-partot, amihez az azt eltakaró fák között átvágva több kijárt ösvényen le is sétálhatunk. Ezek után felérünk egy gátra, amelyet jobbról egy nagyobb nyílt területen szegélyez. Itt végre megcsodálhatjuk a vízpartot is a bal oldalunkon, és rövid ideig élvezhetjük a nagyszerű kilátást. Nem sokkal később megérkezünk Gödre, annak is a közvetlenül a Duna-parton fekvő gátjához. Itt akár le is sétálhatunk a hosszan elterülő kavicsos partra, ahogy sokan meg is teszik. Szintén sokan veszik igénybe a gát másik oldalán lévő büfé szolgáltatásait. Sajnos ez csak egy rövidke szakasz, és leérve a gátról megint eltávolodunk a Dunától és visszatérünk a házak közé.

Újabb kevésbé érdekes szakasz következik a családi házak ölelésében. Innen kiérve bal oldalon újra ártéri erdő kíséri utunkat. Kicsivel később be is visz az út az erdőbe, így a fák árnyékában tekerünk egészen Sződliget határáig. Itt hirtelen kiérünk az erdőből egy patakpartra, majd a felette átívelő hídon áttekerve a Sződligeti kikötőhöz jutunk. Bal kéz felől két kis öblöt csodálhatunk meg tele csónakokkal és hajókkal. A kikötő után egy hosszabb Duna-parti szakasz következik, ahol a fák ugyan eltakarják a vizet, de itt is sok kis ösvény vezet le a partra. Az utat itt csak balról szegélyezik a fák, jobbról egy nyílt rétet láthatunk fasorral.

Az ártér Kismaros után
A rétet elhagyva beérünk az erdőbe, ekkor már mindkét oldalunkon és a fejünk fölött is fák és azok lombkoronája kísér. Balra megfigyelhetjük a Duna több kis öblét, amelyek a vízállástól függően öblök vagy éppen tavak. Az erdős szakasz nagyon szép, csöndes és kellemes. A fák közül kiérve pedig nagyszerű látványban lesz részünk, ugyanis máris megérkezünk Vácra. Jobbról az utat a városi park határolja, amelynek gyönyörű gesztenyefái egy kis tavat is rejtenek. A park közepe táján bal kéz felől találjuk a Váci tanösvény bejáratát, amely pallókra épült a víz fölé. A parkot egy hídon áthaladva hagyjuk el, és megpillantjuk Vác történelmi belvárosát. Jobbra először a Jeszenszky-villát, majd a Várat és a Ferences templomot láthatjuk. A kompkikötőhöz érve egy fagyizó-cukrászda csábít egy kis bűnözésre. A mellette található macskaköves utcán felsétálva megközelíthetjük a Március 15. teret, amely Vác főtere, a legtöbb látnivalót itt találjuk. A parkosított téren áll többek között a Fehérek temploma, a Városháza, több szökőkút és étterem is. A kompkikötőből a Dunát átszelve a Szentendrei-szigetre juthatunk.

Rackanyáj
A kikötőt elhagyva egy gyönyörű fasor alatt vezet tovább az út. Jobb kéz felől láthatjuk nem sokára a Váci fegyház és börtön impozáns épületét, és szögesdróttal megtámogatott falait. Ez után egy hosszabb szakaszon a Duna-parton tekerünk tovább. Jobbról családi házak szegélyezik az utat, balról pedig a nagyszerű kilátás a vízre. Amikor újra felkanyarodik az út a parttól a házak közé, akkor fel kell küzdenünk magunkat egy emelkedőn. De ne aggódjunk, az egész túra alatt ez az egyetlen, ráadásul nem is tart sokáig. Néhány kanyar után kiérünk egy aszfaltútra a teherautó pihenő mellett. Ez az út átvisz a 12-es út alatt egy alagúton. Innen élvezhetjük az emelkedőn való felkapaszkodásért cserébe a lejtőn száguldást egészen addig, amíg ki nem érünk a főút mellé. Innen egészen Verőcéig tart a zajos autóút melletti eseménytelen biciklizés. További kellemetlenség, hogy amint beérünk a faluba, rá kell térnünk az autóútra. Ez egészen addig tart, amíg el nem hagyjuk a települést, innen újra kiépített kerékpárúton folytathatjuk a túrát. Megint az autóút mentén tekerünk Kismarosig, ahol végre letérünk az ártérre. Az ártéri erdő melletti szántóföldek között haladunk tovább, gyümölcsfákkal körülvett hétvégi házak és elhagyatott, füves-vadvirágos telkek között. Sok helyen állatokat tartanak, így például még lovakkal és rackanyájjal is találkozhatunk. Ez egy nyugodt, kellemes szakasz, gyönyörű a táj, egészen idillikus. Egyedül az esetleges szembeszél lehet az ellenségünk.

Kilátás a Visegrádi várra Nagymarosból
A kerékpárút Nagymarosra érve
Nagymaros határáig élvezhetjük a szép környezetet. Ahogy elérjük a település szélét, máris nagyszerű a panoráma a szemközti Visegrádi várra, amit innentől kezdve balra nézve folyamatosan megcsodálhatunk. Az út közvetlenül a Duna-parti mólók mellett halad a kompkikötőig.A komppal áthajózhatunk a túlparton található Visegrádba. A kompkikötő közelében éttermeket és büféket is találunk, ahol megpihenhetünk. A kikötőt elhagyva jobbról egy park szegélyezi utunkat, balra pedig még mindig a magaslaton trónoló Visegrádi vár uralja a tájat. Nagymarost elhagyva egy hatalmas tisztáson vágunk át és megint kiérünk a főút mellé. Ez egy újabb eseménytelen, zajos szakasz, ráadásul nem ritka, hogy a szél is nehezíti az utunkat. Jobbra a kellemetlen közelségben elhaladó autókat és a vasúti síneket láthatjuk, balra pedig a Visegrádi Wellness Hotel épülete és  Dömös tűnik föl. Ez a hosszú, kíméletlen szakasz egészen Zebegényig tart. A szenvedés azonban megéri, mivel Zebegény egy tündéri kis település, a Kálváriahegyre épített kilátójából pedig nagyszerű a panoráma a Dunára. A biciklis út a településen az autók mellett halad, majd Zebegény határát elhagyva még vezet egy szakaszon, végül pedig se szó-se beszéd egyszerűen elfogy. Az utolsó kilométereket Szobig ezért az autóúton kell megtennünk, ami nagyon kellemetlen. Szobról érdemes tudni, hogy határváros, és innen származik a Szobi szörp. Itt érdemes megnéznünk a vonatmenetrendet ha esetleg elfáradtunk, és nem érzünk magunkban erőt a visszaútra. Ha csak pihennénk, akkor pedig menjünk le a Duna-partra feltöltődni.

A Siroki várrom

Oda kell felmásznunk
Az egykori Siroki várból maradt impozáns romok Sirok városa fölött magasodnak, a 296 méteres várhegyen. Ebből fakadóan már csak azért is érdemes ide felmásznunk, mert a magasból nagyszerű a kilátás a környékre. Sirok kis városa a Mátra keleti lábánál található. Ahogy megpillantjuk a várhegyet, azonnal megértjük, hogy ezt a magaslatot az Isten is egy erődítmény építésre teremtette, hiszen a meredek domboldal könnyen védhető és a hegytetőről gyorsan kiszúrhatók az érkező támadó csapatok is. Ennek ellenére a vár a történelem során mégsem kapott nagy stratégiai jelentőséget. 

A várbelső
A felső vár maradványai
A mai romok helyén régen favár állt, amiből végül a honfoglalás után az Aba nemzetség építette a jelenlegi kővárat a 13. században.  Nem sokkal a vár építése után alapult a hegy aljába a mai Sirok elődje, amelyet akkor Sirok-aljának neveztek. A vár az 1700-as évek elején megrongálódott és jelentőségét vesztette, ekkortól kezdve folyamatosan pusztul. A romok feltárása 1965-ben kezdődött. Ekkor kiderült, hogy az épület két részből állt, a felső és alsó várból. A központban a felső vár lakótornya állt, amelyet az öregtorony, a sziklába vájt védelmi öv, és a később köré épített alsó vár erősített meg. A falakon bástyák látták el a védelmi funkciót, a  váron belül pedig különböző rendeltetésű épületeket emeltek.

Barlangok a hegyben
Sirok településéből egy kiépített aszfaltúton jutunk el a várhegy alatti fizetős parkolóba. Természetesen ez kikerülhető, ha a házak között hagyjuk az autót, és egy kicsit hosszabb kirándulással mászunk fel a magaslatra. A parkolóból induló aszfaltút a romok közelében átváltozik nagy kövekkel kirakott, de még mindig könnyen járható széles sétánnyá. Végül ez is elfogy, és földúton közelíthetjük meg a várat. A séta gyakorlatilag egy kisebb kaptató, de egyáltalán nem vészes. A romok közötti terület néhol csúszós. Ez főleg nyáron igaz, amikor a talaj kiszárad, és porszerűvé válik. Ez pedig púderként rátapad a kövekre, és sikamlóssá teszi őket. A hegy tetején kisebb tömeggel találkoztunk, akik vagy a köveken csúszkáltak, vagy valamelyik kövön ülve csodálták a tájat.

Falak a sziklaszirten
Sirok látképe a magasból
A vár látogatásunk után teljesen megújult egy nagy szabású, két évig tartó felújításnak köszönhetően. 2012 szeptemberében átadásra került a többek között kilátóteraszokkal, felvonóhíddal, kiállítóteremmel és lépcsőkkel felszerelt épület. Az erődítményt díszkivilágítással is ellátták, így éjszaka is nagyszerűen mutat. Az átadás óta a várat újra bezárták, de várhatóan 2013 március 15-én megint megnyitja kapuit a látogatók előtt.